Keresés

Webhelyünk cookie-kat használ, hogy segítsen Önnek a lehető legjobb felhasználói élményt biztosítani. A weboldal legteljesebb kihasználásához kérjük, fogadja el az összes cookie-t a weboldalunkon. A cookie-kal kapcsolatos további információkért tekintse meg adatvédelmi szabályzatunkat.

Elfogadom Elutasítom

Fűtési lexikon

A,Á B C,Cs D E,É F H K L,Ly M N,Ny P R S,Sz T,Ty V

Harmatpont

A harmatpont az a hőmérsékleti pont, ahol a vízgőz cseppfolyósodik (kondenzáció).

A fűtőkészülékek égéstermékében található vízgőz hőenergiát tartalmaz, ami a kondenzáció következtében szabadul fel. A gázüzemű kondenzációs készülékekben az égéstermék annyira lehűl, hogy a vízgőz kondenzálódik, és a benne rejlő hő a fűtési rendszer számára felhasználható.

Hatásfok

A fűtéstechnikában a hatásfok segítségével írható le, hogy a bevezetett energia hány százaléka marad meg hasznosítható hőként. A hatásfok az energiaveszteség meghatározására szolgál, ami az energiaátadási folyamat (például földgáz elégetése által keletkező hőmennyiség átadása a fűtővíznek) során keletkezik. A hatásfoknak különböző fajtái léteznek. Annak alapján, hogy az energiaveszteség a hőtermelőre vagy a teljes fűtési rendszerre vonatkozik, tüzeléstechnikai, rendszer- vagy szabványos hatásfokot különböztetünk meg.

Szabványos hatásfok

A szabványos hatásfok adja meg egy fűtőkészülék tüzeléstechnikai hatásfokának mértékét. Ennek alapjául az úgynevezett fűtőérték szolgált. Kondenzációs technika esetén ehhez adódik hozzá az égéstermék kondenzációjából kinyerhető plusz hőnyereség.

Így érhető el a szabványos hatásfok 100% feletti nagysága. Hőszivattyúk esetén a hőkihasználást a teljesítmény-jelzőszám mutatja meg. Ezért a hasznos hőleadást a felvett elektromos teljesítmény alapján kell elosztani.

Helyiséghőmérséklet szabályozó

Helyiséghőmérséklet-szabályozó (szobatermosztát) által állíthatók be az individuális fűtési idők és a személyes kívánt hőmérsékletek. Ezzel a kívánt hőkomfort megbízhatóan szabályozható. A beállított kapcsolási idők vezérlik az égő üzemét, melynek teljesítménye a moduláció által automatikusan illeszkedik a mindenkori hőigényhez.

A Vaillant calorMATIC digitális és a VRT sorozatú szobai hőmérsékletszabályozói egyszerű gombhasználat által lehetővé teszik a kívánt hőmérséklet beállítását gombnyomásra.

Helyiséglevegő-függő vagy -független

A helyiséglevegőtől függő készülékek az égéshez szükséges frisslevegőt a felállítási helyiségből veszik, és ebből kifolyólag elegendő levegőutánpótlást is igényelnek.

A helyiséglevegőtől függetlenül működő gázkazánok, mint például a kondenzációs készülékek az égéshez szükséges levegőmennyiséget kívülről szívják, például levegő/égéstermék elevezetés által. Ezzel rugalmas felszerelési lehetőségek adódnak.

Helyiséglevegőtől függő üzem

Helyiséglevegőtől függő üzem esetén a hőtermelő az égéshez szükséges friss levegőt közvetlenül a felállítási helyiségből veszi el. Ehhez minden esetben biztosítani kell, hogy a szükséges légmennyiség a szellőztetőnyílásokon keresztül a helyiségbe beáramolhasson. A levegőutánpótlás a felállítási helyiség külső falán elhelyezett nyíláson (legalább 150 cm2) keresztül történik. Alternatív megoldásként az égéshez szükséges frisslevegő-utánpótlás több, egymással összenyitott helyiségen keresztül történik. Ezen kívül a külső levegő előre megtervezett tömörtelen ablak és ajtóhézagokon, légbevezetőkön keresztül biztosítható. A légtér-összeköttetésben lévő helyiségek belső ajtóit kisebb nyílással vagy szellőzőráccsal kell ellátni.

Hőcserélő

Valamely közeg hőjét egy másikra hőcserélő használatával lehet átvinni. A fizika törvényei alapján a hő minden esetben a melegebb közegről a hidegebb felé folyik.

A hőcserélőben is ez a jelenség játszódik le úgy, hogy a közegek (pl. víz, levegő, gázok stb.) nem keverednek egymással. Elsősorban ott alkalmaznak hőcserélőt, ahol fűtésre felhasználható hő képződik, például használati melegvíz-készítésre vagy szoláris hőenergia hasznosításra.

Hőcserélő alkalmazási lehetőségei:

  • az indirekt fűtésű melegvíz-tárolók csőkígyója, ahol az ivóvíz a csőspirálban átáramló fűtővíz következtében melegszik fel,
  • szellőztető rendszerekben használt hőcserélő az elhasznált levegő hőjének visszanyeréséhez,
  • lemezes hőcserélő az átfolyós rendszerű melegvíz-készítésre,
  • hőszivattyúk és klímák visszatérő ágában alkalmazott hőcserélő a hőforrás hőjének vagy a helyiség magasabb hőmérsékletű levegőjének felvételéhez a hűtőközeg számára,
  • talajhő kollektorok, ahol a talajba fektetett csövek vonják el a hőt a talajból és adják át a hőszivattyúnak,

Hőforrás

A hőforrás fogalma jelöli azt a közeget, amelyből a hőszivattyús rendszer energiát kap. Általánosságban elmondható, hogy a fűtési rendszer és a melegvíz készítés számára felhasználható energiaigény közel 75%-ban közvetlenül a hőforrásból nyerhető. A Vaillant geoTHERM hőszivattyúi a földkérget, a környezeti levegőt vagy a talajvizet használják hőforrásként. A legtermékenyebb hőforrás a talajvíz és a földkéreg, mivel a mélyebb talajrétegekben közel állandó hőmérséklet uralkodik egész évben. A talajvíz hőjének hasznosítása fúrt kútból történik, így ebből tud a vizes hőszivattyú energiához jutni. A földkéregből származó hő talajkollektorok vagy talajszondák által nyerhető ki, ehhez szintén vizes hőszivattyút alkalmaznak, de másféle típust. A legmagasabb előremenő fűtővíz hőmérséklet a hőforrás hőmérsékletétől, illetve annak energiatartalmától függ, amely a hőszivattyúból kiegészítő fűtés nélkül kinyerhető.

Hőigény

A fűtőkazán teljesítményének nagysága új építésű vagy átalakított fűtési rendszerek esetén számítással határozható meg. Ehhez először az épület hőigényét kell kiszámítani. Alapkövetelmény a 2004 októbere óta az új európai DIN EN 12831 szabvány, amely az eddig érvényben lévő DIN 4701 szabványt váltja le. Egy ház hőigénye egyfelől a külső hőmérséklettől és az időjárási tényezőktől (pl. felhősödés, páratartalom, szélerősség és napsugárzás), másrészt a kívánt belső helyiség hőmérséklettől függ. A szabvány szerint a fűtési teljesítményt úgy kell meghatározni, hogy nagyon hideg külső léghőmérséklet esetén is kellemes hőmérséklet uralkodjon a helyiségekben. Az épület nagysága, elhelyezkedése és építési módja együttesen befolyásolják a hőigényt. A számításkor elsősorban a statisztikailag legalacsonyabb külső hőmérsékletet kell felhasználni az épület elhelyezkedése alapján. A hőszükséglet-számítás arra az alapösszefüggésre vonatkozik, hogy adott külső hőmérséklet esetén az épület külső felületein mekkora lesz a hőveszteség. A ház minden lakóhelyiségére külön meg kell határozni a hőveszteséget és összehasonlítani az épület összes hőigényével. Ehhez adódik hozzá még a szellőztetési hőveszteség. A végeredmény az épület összes hőigénye, ezzel a gázkazán névleges teljesítménye meghatározható.

Hőrétegződés

A rétegtárolók működésük során a hőrétegződés elvét hasznosítják. A tároló felépítésének következtében belül hőmérsékleti rétegződés keletkezik, így a tároló felső részében gyorsan rendelkezésre áll a hasznos hőmérséklet, melyhez nem szükséges a teljes tároló-űrtartalom felfűtése. A hőrétegződés biztosításával kisebb tároló-űrtartalommal is magas melegvíz-teljesítmény célozható meg. Az auroCOMPACT készülék 150 literes tároló-űrtartalommal rendelkezik, melynek teljesítménye egy 300 literes csőkígyóval ellátott indirekt fűtésű tároló vízhozamával egyezik meg. Azokat a tárolókat, melyek a hőrétegződés elve alapján működnek, gyakran telepítik megújuló energiát használó vagy bivalens fűtési rendszerekben.

Hőszivattyú

A környezet hőenergiája - amely a földkéregben, a környezeti levegőben vagy a talajvízben található meg - hőszivattyúval hasznosítható. A környezet viszonylag alacsony hőmérséklete hozzáadott energia segítségével úgy megemelhető, hogy az már a fűtés számára is felhasználhatóvá válik. A működés módja egy zárt körfolyamaton alapszik. A hőszivattyúban olyan munkaközeg kering, amelynek halmazállapota állandóan a gáz- és a folyadékállapot között változik. Éppen úgy, mint egy hűtőszekrény esetén csak fordítva. A földdel összekötött Vaillant geoTHERM comfort hőszivattyús rendszerek az igényelt energia közel 75%-át a talajhő szondák által a földkéregből úgy nyerik ki, hogy közben nem keletkeznek káros emissziók. Ennek a hőkinyerésnek egy másik formája a sík, földbe fektetett talajhő kollektor, illetve a levegős hőszivattyú.

Hőtermelő

Minden fűtőkészülék gyűjtőneve, melyek fűtési és használati melegvíz-készítő rendszerek számára hőt közölnek. Konstrukció, nagyság és felhasználási terület szerint a hőtermelők általánosan állókazán, fali kazán és kombi készülék formában differenciálhatók. Speciális jelölések különböztetnek meg gázüzemű kondenzációs, olajjal működő fűtő-, fali kombi és kompakt kialakítású kazánokat, akár kondenzációs működéssel is. Közös jellegzetességük ezeknek a hőtermelőknek, hogy az energiahordozók elégetése során égéstermék (gáz esetén), illetve füstgáz (olaj esetén) keletkezik, amely normál huzatú kéménybe vagy égéstermék-elvezető rendszerbe vezethető. A felhasznált tüzelőanyag és fűtési teljesítmény, illetve az égési levegő hozzávezetési és az égéstermék elvezetési módja alapján saját kazánház szükséges, de a kazán felszerelés lakótérben is lehetséges. A gáz- és olajüzemű kazánok mellett a fűtőkészülékekhez tartoznak még a szoláris rendszerek és a hőszivattyúk is.

Hűtőközeg

A különböző hőszivattyús és klímarendszerekben olyan munkaközeg kering, amely állandó körfolyamatot biztosít a párologtató és a kondenzáló egység között úgy, hogy közben halmazállapotát folyamatosan változtatja (folyékony, illetve gáz halmazállapot). A hűtő - vagy másnéven munkaközeg - energiát vesz fel a párologtatóból, majd a cseppfolyósítóba jutva ismét energiát ad le. Manapság csak környezetkímélő és légkörsemleges hűtőközeg használható, mivel az ózon- és légkörkárosító fluor-klór-szénhidrogén vegyületek (FCKW) már nem alkalmazhatók.